Beszédes gyerekrajzok ?

Beszédes gyerekrajzok

A valóság ábrázolása nagyon fontos része az életünknek. A gyerekek is ugyanúgy használják, mint a felnőttek, viszont nem azt rajzolják le, amit látnak, hanem amit éreznek egy adott témával, szituációval kapcsolatban. Ezért is születnek hihetetlenül impulzív alkotások, amelyek már-már vetekszenek a mai modern művészek műveivel.
?

Tudni kell, hogy a gyermekek nem feltétlen tudatosan készítik el rajzaikat, csak mi felnőttek tulajdonítunk nekik plusz jelentést, viszont nagyon sokat lehet megtudni róluk rajzaik alapján, mi is zajlik bennük, milyen érzések veszik körül mindennapjaikat. ??‍♀

Az érzelemkifejezésnek és a rajzolásnak is megvannak a kötelező folyamatai. A gyerkőcök 3-4 éves koruk körül nem feltétlen magát a rajzolást élvezik, hanem a mozdulatokat, amivel elkészítik azokat. Nem szeretik betartani a „korlátokat”. Alkotásaik lelógnak a rajzlapról, színezésnél szándékosan színeznek vonalon kívülre is. De ezzel nincs is semmi probléma, ez így van jól, és minden szülőt hihetetlen boldoggá tud tenni egy ilyen kis mű. ?

Ezt követi az a szint, amikor már figyelembe veszik az adott korlátokat és próbálják azokat betartani, azaz nem rajzolnak a papíron kívülre. Próbálnak papíron belül maradni. Azonban még mindig nem az ábrázolás eszközeként használják kis irkafikáikat, szimplán élvezetből rajzolgatják őket. ?

Azután kezdenek el gondolkodni rajzaik jelentésén, miután feltesszük nekik azokat a kérdéseket, hogy pontosan mit szeretett volna lerajzolni, találgatunk, hogy vajon mi lehet. Képeskönyvek nézegetése közben az ábrákat általában megbeszélik a szülővel, vagy adott esetben a szülő elmagyarázza neki, hogy az a rajz, amit lát mit jelent, mit jelképez. Ennek a folyamatnak köszönhetően kezdik felfogni, hogy rajzaiknak jelentést adhatnak.
❤️❤️

3 éves koruktól kezdve jelenik meg az ábrázolás vágya, szándéka. Ekkor még nem alakul ki a rész-egész viszonya. Rengeteg dolgot nem képesek még valósághűen ábrázolni, mint például a kalap, ami nem az ember fején van, hanem afölött lebeg vagy egy adott tárgy, ami csak úgy az ember keze mellett lóg a levegőben, nem tartja kezével. Másik esetben a bizonyos testrészek hiánya, általában a nyak, vagy a törzs marad el és a fejből nőnek ki a végtagok.

Felnőtt korban is rettentően nehéz figyelni az arányokra egy rajznál, ez gyerekkorban még nehezebb. Méretbeli eltérések a legjellemzőek, hogy egy domb ugyanakkora, mint a képen szereplő ember, vagy a ház mellett álló családtagok olyan magasak, mint a ház maga.

5 éves koruk körül érkeznek el egy nagyon különleges korszakhoz: ekkor kezd el agyuk egyre valósághűebben gondolkodni és ezeket meg is próbálják papírra vetni. Viszont ezeket még mindig nem úgy készítek el, hogy látnak egy adott tárgyat, vagy helyszínt, hanem azok alapján, amit tudnak róluk, vagy amiket életük során már megtapasztaltak. Ez másnéven az intellektuális realizmus. Az átlátszónak ábrázolt tárgyak azt sugallják, hogy van mögöttük valami, még ha mi nem is látjuk azt.

Amit a képzeletük ad egy adott mintához, azt ugyanolyan valóságosnak élik meg, mintha már látták volna, vagy úgy közelítik meg, ahogy az emlékeikben él. Ezt nevezik ideovizuális ábrázolásnak.

Sokféleképpen ábrázolnak dolgokat, de elsősorban szinte mindennek megvan az, hogyan „kell” lerajzolni. Például a tavak és folyók jellemzően felülnézetből láthatóak, a fákat leginkább oldalnézetből rajzolják le, ezek mind nagyon hasonlítanak az egyiptomi felfogáshoz.

9-10 éves koruk körül megjelenik a tér ábrázolás. Ami messzebb van az kisebb, ahogy megy az út egyre szűkül a távolban. Ha egy fát kitakar a ház, csak a fél fát rajzolják le a ház takarásában. Kétdimenziós ábráikat megpróbálják háromdimenziósnak láttatni.

A modern művészet tanított meg minket arra, hogy esztétikusnak lássunk egy gyerekrajzot. Ezek az esztétikus rajzok sokszor nagy indulati feszültséget rejtegetnek maguk mögött, és ezekhez mindig különféle érzelmek tartoznak.

Ha valamit túlságosan színesen, díszesen és részletesen ábrázolnak, próbálják a lehető legjobban elmélyíteni a képen ábrázolt, átélt eseményeket. Ezektől lesz számukra hiteles a rajz. Ha túl sok mindent rajzolnak egy lapra, és ettől rettentően zsúfoltnak tűnik és értehetetlenné válik a mű, sokszor szorongást, vágyódást jelent valami után. Emellett jelenthet agressziót, szeretetet és rengetegféle érzést, indulati telítettséget. Azért segít a rajz mert „kirajzolják magukból”, mint ahogy a felnőttek kibeszélik gondjaikat, a gyerekek ilyen úton próbálnak megválni tőlük.